19. fejezet

Mona Floyd

Pár percig még csukva tartottam a szemeim, majd lassan kinyitottam őket. Szerencsére a sátor sötét színe miatt nem sütött be túlságosan a nap, így nem bántotta annyira a szemem. A derekamra súly nehezedett, ezért rögtön oda néztem és csak egy tetovált kart láttam. Rögtön beugrott minden, ami tegnap történt. Tokio Hotel, a verekedés, a kényszer csók, a koncert, a rendes csók, Nickelback. Próbáltam szembe fordulni a mögöttem fekvő Zaynnel, de ez nehéz feladatnak bizonyult, hiszen ahányszor megmozdultam, ő szorosabban ölelt át. Ez aranyos, csak az a gond, hogy a szuszt készül kiszorítani belőlem.

Nagy nehézségek árán, de sikerült megfordulnom, így már szemben voltam a még békésen szunyókáló Malikkal. Haja kócos volt, ajkai elnyíltak. Néztem egy darabig, majd úgy döntöttem, hogy valami iható dolog után kell néznem, mert hirtelen rám tört a szomjúság. Próbáltam kibújni a keze alól, ő pedig nemtetszését kifejezve morgott valamit és még jobban magához húzott.

Gondolkodni kezdtem, majd nyújtózkodni, hátha elérem a sátor másik felébe dobott táskám, de még az sem jött össze, így feladtam és vártam arra, hogy felébredjen.

Fogalmam sincs arról, hogy a tegnapi nap mit jelent számára, de én egyre biztosabb vagyok abban, hogy érzek valamit iránta. Valamit?! Szeretem. És ez rossz. Mert tudom, hogy ő nem. Vagyis azt hiszem, hogy nem. Hiszen ő Zayn "Szexi" Malik. Bárkivel összejöhet. Velem miért tervezne hosszútávra? Nem is tudom, hogy melyik lenne a rosszabb. Ha nem érezne semmit, vagy ha csak játszana. Hogy hol a baj? Ott, hogy még ezek ellenére sem tudom utálni.

- Malik - böktem meg az arcát, de nem mozdult.

Tovább piszkáltam, rugdaltam, még a haját is szét szedtem, de ő csak aludt tovább. Oké, én is imádok aludni, de ez azért túlzás, nem? Bár, egyszer majdnem átaludtam azt, hogy az egyik igen okos bátyám felgyújtotta a konyhát...

- Zaayne, merre vagy? - vinnyogott valaki a sátortól nem messze. A becézésen akaratom ellenére felnevettem.

- Tudjuk, hogy itt vagy! - érkezett egy másik hang.

- Majd a kutya megkeresi - hallatszott egy harmadik is, amolyan nemtörődöm stílusban, s a következő pillanatban Cica rohant be a sátorba és ugrott rá a gazdájára.

- Mi az Isten?! - ült fel Zayn és meglepetten nézett szembe a kutyájával. - Mona? - nézett rám.

- Mi van? Szerinted én tudom, hogy mit keres itt? A te kutyád! - ráztam meg a fejem hitetlenkedve, miközben megsimogattam a fejét. Mármint a kutyáét, nem Malikét. - Most pedig megyek, mert szomjan döglök - jelentettem ki, majd feltápászkodtam, felhúztam a bakancsom és kiléptem a napfénybe.

- Jó reggelt, Momóóóó! - visította Travis, mire az első kezembe akadó ruhadarabot hozzávágtam. - Látom jó kedved van - nézett rám csúnyán.

- Túl hangos vagy. Korán van még hozzád - pislogtam bájosan, majd elindultam a legközelebbi büfé felé.

Nem volt nagy sor, a legtöbben még csak most ébredeztek, és persze elég sokan előre engedtek, így hamar sorra kerültem. Kértem egy üveg vizet és mivel kedves vagyok, így mindenkinek kértem kávét, nem csak magamnak.

A papírtálcával egyensúlyozva indultam vissza a sátrakhoz, ám ahogy felnéztem, legszívesebben felrobbantam volna. Zayn meg valami pláza picsa 'társalgott' értelmesen, ám látszott, hogy a ""lány"" nem afelől érdeklődik, hogy szerinte is szép-e az idő. Fel akarom pofozni. Lerúgom. Felképelem. Megtépem. Leütöm.

Egy ideges sóhajtás után próbáltam megnyugodni és az éppen heverésző Gregék felé indultam. Megálltam előttük, így eltakarva a napot, mire rögtön felnéztek.

- Boldog Hanukát! - nyomtam a kezükbe, majd tovább mentem és Emmáéknak is adtam.

Mondanám, hogy Emma és Ashley a barátaim, de... igazából nem. Ash az unokatesóm, Emma pedig a legidősebb bátyám - Jack - barátnője. Bár már nem sokáig, hiszen drága testvérem hamarosan meg fogja kérni a kezét.

- Ó de cuki vagy, hogy hoztál nekem is! - topogott mellém magassarkújában a nem is rég említett nőnemű lény, vagy akármi is ez.

- Ó de cuki vagy, nem a tiéd - néztem rá amolyan 'húzz el de gyorsan, te ribanc' nézéssel, és az egyik poharat a mellettünk röhögő Zayn kezébe nyomtam, a másikból pedig én ittam.

- Ez komoly?! - sipított fel, majd elrohant. Ha már lehet ezt rohanásnak nevezni.

Megforgattam a szemem, majd levágódtam a hozzám legközelebbi plédre. Amint elfogyott a pohár tartalma fel is ugrottam.

- Most hová mész? - kérdezte Zayn szemöldök ráncolva.

- Éhes vagyok - jelentettem ki.

- Megyek veled! - lépett mellém Ashley, majd szó szerint elrángatott a büféhez. - Féltékeny vagy? - vigyorgott rám, majd kért magának valami szendvicset.

- Ha az lennék sem számítana - mondtam, majd rendeltem magamnak egy üveg vizet, pizzát, meg egy kevés - na jó, egyáltalán nem kevés - vodkát.

- Biztos, hogy azt meg akarod inni? - bökött az alkoholra.

- Ha nem iszok, itt ma valaki meghal. De az is lehet, hogy mindenkit kinyírok - húztam le egyszerre az italt, amit meg sem éreztem.

- Szóval... miért ne számítana? - harapott bele a kajájába.

- Ash. Megcsókolt tegnap kétszer. Ebből az egyik azért volt, mert muszáj volt a másik meg... a másikat nem tudom. De az csak egy csók. Attól még nem járunk, nem vagyok a barátnője, nem a barátom. Nem tartozik nekem semmivel, tehát azt csinál amit akar. Ha úgy tartja kedve, fel is csinálhatja az egész fesztivált, nincs jogom beleszólni - magyaráztam neki. - Az más, hogy zavar-e. Mert nagyon is idegesít. De nem szólhatok bele.

- Ha te mondod... - vont vállat és tovább evett.

Ezt szeretem Ashleyben. Tudja mikor kell befogni és ha érzi, hogy kínos téma, nem faggat tovább.

- Asszem' még kéne innom - álltam fel és mentem a pulthoz, majd kértem magamnak még pár pohárkával. Na jó, talán egy üveggel.

Rajtam ennyi meg sem látszik, minimum hatszor ennyit kellene innom ahhoz, hogy észrevehető legyen. A részegséghez pedig tényleg sokat kell innom. Ez semmi.

- Biztos? - kérdezte szemöldök ráncolva, mire bólintottam és nagy kortyokban nyeltem az alkoholt. - Ott jönnek a többiek! - mutatott a hátam mögé, mire megrántottam a vállam.

Felőlem jöhetett volna a Mongol hadsereg is, az sem érdekelt volna. Bár ha elvitték volna azt a picsát, akár még le is spannoltam volna velük...

- Én is kéreeeek! - csapódott le az egyik oldalamra Travis.

- Kérj magadnak, ez az enyém - öleltem át az üveget, persze csak viccből, de nem szándékoztam adni neki.

- Csak nem szerelmi bánat? - ült le mellém vigyorogva Zayn. Ilyenkor tudnám arcon baszni egy pisztránggal.

- Nem. A pizza nem csal meg - mosolyogtam, majd ismét beleittam az italomba. Malik elgondolkozott, majd mosolyogva bólintott, kiszedte a kezemből az üveget és beleivott. - Hé, az az enyém!

- Volt - jelentette ki, mire az asztal alatt sípcsonton rúgtam. Fájdalmas arckifejezését látva felnevettem, majd kiszedtem karmai közül az én drágámat - mármint az üveget.

- Horrorház - pillantottam a büfé mögé, felpattantam és el is indultam.

- Nem hiszem, hogy be kellene oda menned - sietett utánam Zayn.

- Miért? - kérdeztem. Nem néztem rá.

- Voltam bent tegnap, mielőtt megtaláltalak volna. Eléggé... ijesztő - borzongott meg.

- Az a lényeg! - vigyorogtam. Azok a tipikus ijesztő dolgok, mint például a szellemek, zombik, démonok és egyéb unalmas horrorszereplők nem ijesztenek meg. A tegnap este történt dolog teljesen más kategóriába tartozik.

- Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy be fogsz szarni tőle! - jelentette ki magabiztos vigyorral az arcán.

- Fogadni akarsz? - kérdeztem, mire bólintott. - Legyen!

- Ha megijedsz, két hétig egy "I Love Zayn Szexy Malik" pólót kell viselned! - jelentette ki, mire felröhögtem. Ennyire magabiztos csak nem lehet.

- Ilyen pólót nem gyártanak, de ha szerzel és esetleg vesztek, ami nem valószínű, felveszem. Viszont ha én nyerek... Majd eldöntöm, lesz időm. Úgyis hosszú lesz a győzedelmi ünnep! - kacsintottam rá, majd az emós fiúhoz léptem és odaadtam neki a belépő árát.

Bevártam Zaynt, majd együtt léptünk be a horror házba.