18. fejezet

Zayn Malik

Az egész nap fantasztikusan telt, minden egyes percben Monával voltam, és Trav meg az újdonsült csaja között is elcsattant pár csók. Na de minden elölről.

Miután Mona egy ici-picit lenyugodott, tájékoztattak minket, hogy Nickelback koncert lesz, mire a lenyugodásából nem maradt semmi. Háromszor olyan izgatott volt, és mivel Nickelback fan vagyok, én is benne voltam, hogy elmehetnénk. A Punkok közül is mindenki szereti, Mona barátai, és Travis barátnője, alias Lana is velünk tartott. Nem lett volna rossz egy Nickelback koncerten csókolózni úgy, hogy csak ketten ismerjük egymást, de ezt majd később.

Legalább százezren álltak a hatalmas nagy sátorban, ahonnan dübörgött valami Dj-s előzenekar, míg a többiek érkeztek. Mona arcából kifutott a vér, az ajkai szétnyíltak, majd valami irtó cuki kiskutya szemekkel pillantott rám, mire én felnevettem. Egy puszit nyomtam a homlokára, mire elvigyorodott, s a szándékainak megfelelően a nyakamba vettem a törpe lányt, aki most már tökéletesen látott egyenesen a színpadig.

- Majd ha beindul a buli akkor előrébb megyünk. Vagy is előrébb tolakszunk, mert ebbe így nincs semmi izgalom. - Vigyorogtam, majd megfogtam a fejem mellett csüngő kezeket - Monáét.

Eljátszadoztak az ujjaink, majd mikor én nyertem az ujj-csatába, játékosan szétborzolta a hajam, ami a szuper zselémnek köszönhetően ugyan úgy visszaállt a helyére. Diadal ittasan vigyorogtam fel rá, mire ő kiöltötte a nyelveit.

- Ti amúgy jártok? - Kérdezte Lana, de valami olyasmit véltem felfedezni a hangjába, ami a) gyanús volt, b) nem tetszett, c) nem értettem.

Mona megrázta a fejét, én pedig nem mondtam, s nem csináltam semmit, reméltem, hogy Mona ezzel felfogja, hogy szerintem már össze is házasodtunk, és boldog gyerekes családként élünk egy medencés házban Cicával. Nos, remélem annak is eljön az ideje, hogy ő is úgy lássa a dolgokat, mint én; két fiút, és egy kislányt szeretnék, így a Kicsi Zaynek még a szart is ki fogják verni abból, aki majd Kicsi Monának összetöri a szívét. Egy valóra vált álom lenne.

- Mindjárt ők jönnek, Malik. Nem akarok bunyót, mert félek, hogy kitiltanak minket, és nem tudok képet csinálni Chaddel, és ha előre tolakszunk, ki tudja, hogy milyen seggfejekkel találkozunk össze, akik nem nézik jó szemmel, hogy mi előre megyünk. - Turkált a nyakamba ülő majom a hajamba.

A Punkokkal egymásra néztünk, majd kitört belőlünk a röhögés. Mona haverjai hülyén néztek ránk, Lana mosolygott, Mona pedig totál kellemetlenül érezhette magát, szinte éreztem, ahogyan elpirul, és elmegy a kedve tőlem.

- Szerinted ki az, aki négy Punknak be mer szólni? - Mosolyogtam a lehető legkisfiúsabb mosollyal rá, ami bevált, hisz tökéletes arca vonásai megenyhültek.

- Oké, igaz, de akkor is mehetnénk - Felelte, mire bólintottam.

- BIG FOOT!!! - Kiáltotta teljes erejéből Trav, ami még a zenén is túl hallatszott.

Mint akik amerikai fociznak, úgy törtünk át az embereken, de közbe vigyáztam Monára, hogy ne essen le. Igaza volt, sokan nem nézték szép szemmel az egészet, például egy lány belevágott a vállamba, de csak rá kellett mosolyognom, s a haját tekergetve bocsánatot kért. Monával röhögtünk a reakciókon, voltak fiúk, akik Mona bájára engedtek minket tovább, volt egy lány egy testőrrel (??) aki csak akkor engedett minket tovább, ha Jess ad az arcára egy puszit, meg ilyenek voltak. Egész jól szórakoztunk az egészen, de már nem volt min nevetni, amikor a korláthoz értünk, ami elválasztott minket egy egy méteres színpadtól, ahol az előadók fognak állni, no meg jelenleg egy Dj pult pihen egy tetovált csávóval.

- Hánykor kezdődik? - Kérdezte Greg.

Lana elővette a fekete oldal táskájából a napi programot, majd felolvasta hogy a Nickelback koncert hivatalosan másfél perc múlva kezdődik. Nos, az a másfél perc tartalmasabban telt mint az elmúlt három évem. Kezdjük az elején.

Travis kijelentette, hogy éhes, ezért Lanával elmentek egy büfébe, de fél perc múlva vissza is jöttek. Nos, akkor történt a dolog, amikor Monát levettem a nyakamból, mert valamit akart, és az első pasi, aki mellettünk állt kapott is az alkalmon. Nem figyeltem egy fél pillanatra, amíg pislogtam (!!!!!!), s már el is tűnt Mona a szemem elől. Kétségbe esetten fordultam meg többször is, míg nem láttam meg a csávót a tömeg közepén, aki Mona száját befogva markolgatta a fenekét, és ami igazán kiverte a biztosítékot nálam -ha már lehet ennél is jobban-, hogy alá nyúlt, és a melleit taperolta.

Nos, azt hiszem, tényleg elmehetnék amerikai focizni, mert pillanatok alatt átverekedtem magam a tömegen, és már lendült is a kezem. A könyökömet hátra húztam, az izmaim megfeszültek, s a kb. velem egyidős férfi orrára került az öklöm, aki hátra esett a nagy lendülettől. Mivel erősen kapaszkodott Monába, ő is vele esett volna, ha nem ragadtam volna meg a kezét. Törpe a hátam mögé bújva, a pólómat markolászva húzódott össze, azt hiszem, most talán ő is megijedhetett egy kicsit, ami igen ritka pillanat, s mint ha könnyek nedvesítették volna a pólóm hátulját.

Mona erősen ragaszkodott hozzám, Gregék alig bírták leszedni rólam, de ragaszkodott hozzá, hogy a közelembe maradjon. Hát, igen, ebből látszik, hogy még nem látott verekedni. Na most fog.

A földön fekvő fiú mellé álltam, s a seggemre estem úgy, hogy a könyökömet behajlítva a gyomrába könyököltem. Hangosan nyüszített fel, a tömeg körülöttem ujjongott, de minden homályos volt körülöttem, kivéve a Greghez bújó Mona, aki szinte kiélesedett mindenki közül, mint ha csak rá fókuszáltam volna.

Sorozatosan vertem az öklömet a pofájába, a tömeg tovább őrjöngött, Mona pedig mint ha egy nagyon kicsit nyugodtabb lett volna. A srác folyamatosan ordibált, de én ütésekkel belé fojtottam a szót, ezzel megakadályozva hogy segítséget kérjen. Már láttam a tömeg végén az őröket, de nem úgy tűntek, mint akit túlzottan érdekli a dolog, vagy ilyesmi, de nehezükre is jutott áttörni a nagy tömegen, hisz nekik nem volt miért, mint két perce nekem, amikor ez a seggfej akit szana-szét verek Monát taperolta, s nem akarom tudni, hogy mit csinált volna még vele, ha nem avatkozok közbe.

Felálltam, egy kecses mozdulattal a hasába térdeltem, majd újra újra és újra. Sör és mindenféle alkohol repült rám éljenzés képen, és mint ha valami mosoly féleséget láttam volna kiülni Mona arcára, de nem a szokásos volt. Valami félénk, visszahúzódó, megkönnyebbült mosoly volt, s egy ütemet kihagyott a szívem, amikor könnyeket láttam megcsillanni szép arcán. Jobban Greg oldalához bújt, majd észre vette, hogy figyelem, én pedig majd nem felmentem a színpadra, és kértem meg a kezét.

- Jól van fiam, elég lesz! - Kezeket éreztem meg a vállamon, mire összerázkódtam.

- Most sittre megyek? - Vigyorogtam, mire páran körülöttem felkuncogtak, még Mona is mosolygott.

- Nem. De érdekel, hogy mi oka volt arra, hogy a szart is kiverje ebből a szerencsétlenből. - Pillantott az egyik őr az alattam lévő véres fiúra, mire felálltam, s a fekete farmeromba töröltem a véres kezeimet.

Nem az én vérem volt.

- Önvédelemből. Azt a lányt ott - Mutattam Monára - erőszakosan bántalmazta szexuálisan.

- Nos, van valami köze az érintett hölgyhöz? - Kérdezte, a tekintete ide-oda siklott Mona és közöttem.

Tudtam, hogy nem fogadják el az érvet, ha nincs bárminemű kapcsolat köztem és Mona között. Azt nem mondhattam, hogy barátok vagyunk, mert nem volt igaz, és nem lett volna elég. Sokkal több volt köztünk, mint barátság, és sokkal több kellett az indokhoz, hogy el is fogadják. És lehet, hogy Mona ezért megint haragudni fog, de semmi kedvem nem volt menni sittre -megint. Lelki szemeim előtt egy sötét szobát láttam, én és két rendőr voltunk a helyiségbe, s lámpával világítottak az arcomba hogy beszéljek, no meg kínoztak. Ez már elmúlt, de mégis még mindig kísértenek az emlékek.

- Igen, a barátnőm - Feleltem.

- Valami bizonyíték? - Kérdezte felenyhült arccal, én pedig Monára néztem.

Elsőnek nem érette, de aztán aprót bólintott, felém futott, elengedte Greg kezét, én pedig nem hittem el, hogy tényleg megtörtént. Ajkait könnyedén helyezte az enyémekre, s édes édes játékot űzött velem, majd kezei a nyakamat kulcsolták. Derekának tökéletes alakja még tökéletesebben illett a félkör alakot formázó tenyerembe, s úgy magamhoz húztam, hogy testünk egymásnak simult.

- Jó, elég, nem kell nyilvánosan megerőszakolni, elég lett volna egy közös kép a pénztárcából vagy kulcstartóból, esetleg egy puszi, de nem hiszem, hogy ingyen pornóért jöttek a többiek - Állított le minket a biztonsági őr, mire Mona háttal fordult nekem, én pedig a derekát öleltem, s ketten figyeltük, ahogy elviszik az élőhalott embert, akin sikerült levezetnem minden dühöm, amit azóta szereztem, mióta Monát ismerem.

Mindenki minket nézett, én pedig csak a karomban tartott, még kicsit reszkető Monára összpontosítottam,  csak reménykedtem abba, hogy még a sokktól volt ilyen, és nem attól, hogy meg kellett csókolnia.

- Nem így képzeltem az első csókunkat, de én nem panaszkodok - Vigyorogtam, mire mint ha csak észhez tért volna, és kibújt az ölelésemből.

- Nem volt ez az első csók. Egy egy kényszer csók volt, Zayn. Semmit nem jelentett. - Kapta fel a vizet, de kicsit sem hittem neki, így felnevettem.

- Hiábavaló az ellenállásod, Törpe.

- Akár a csábításod - Vágott vissza, én pedig jóízűen elvigyorodtam.

- Majd meglátjuk. Fogadni mernék, hogy december elejére bevallod, hogy teljesen belém zúgtál.

- Hó, Zayn! Mi lett ez a hirtelen magabiztosság? - Vonta fel a szemöldökét, én pedig olyan közel hajoltam hozzá, amennyire csak tudtam.

Éreztem a leheletét a nyakamon, szemei egy pillanatra se hagyták el az enyémeket. Kezeit lassan a csípőmre helyezte, közelebb húzott magához, holott már így is egy porszem se fért be közénk. Szemeit lehunyta, majd lábujjhegyre állt, így a homloka az államat érte, de tudtam jól, hogy mit akart. Kissé lehajoltam hozzá, s amikor felém tolta békés arcát, eltávolodtam tőle, és alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam.

- Á, igen, szerintem is hiába való a csábításom. Úgy tátogtál mint egy cuki halacska! - Nevettem fel.

Mikor láttam, hogy kellemetlenül elpirult egy hosszú puszit nyomtam az arcára, amitől kisimultak a ráncok a homlokáról, s tudtam, hogy nehezen fojtja vissza a mosolyt, azt a mosolyt, amit nagyon szeretek, talán az az a mosoly, amiért érdemes élnem.

- Ez kurvára szar poén volt, Zayn - Közölte, s a hangja rideg, kedvetlen volt.

Észre se vettük, hogy már elkezdődött a koncert. A Far Away volt az első, ami régi kedvencem volt, most nem is tudom igazából, hogy melyik az, talán a Savin' Me, mert Monára emlékeztet. Remélem, fogják játszani, mert terveim vannak vele.

És be vállt.

Harmadiknak játszották a kedvenc dalomat, én pedig az utolsó harminc másodpercben kaptam az alkalmon. Mona duzzogott, pedig csak egy kicsit meg akartam viccelni, de minden refrénnél hátra fordult, s halkan énekelgette a sorokat. Sajnos nem hallottam a hangját, csak csókolni való ajkai mozgását láttam, nekem pedig elegem volt az egészből. Így amikor az utolsó harminc másodperben hátra fordult, én megragadtam a derekát, és egyszerűen megcsókoltam.

Ideges lettem, mikor belemosolygott a csókba, arra emlékeztetett, hogy tíz perce elhalasztottam egy csókot, amit ő akart szinte kezdeményezni, de ebben a pillanatban nem panaszkodok. Mohón, de még is lassan s gyengéden csókolt. Olyan volt, mint ha csak egy porcelán babát tartottam volna a kezeimbe, annyira vigyáztam rá, s azt hiszem, meg fog unni az idő alatt, amennyit a jövőben mellette leszek, hogy megvédjem a magam fajtáktól. Biztos vagyok benne, hogy egy hónapja én is ugyan azt csináltam volna, ha meglátom a tömegbe Monát, de szégyenlem is magam, hogy milyen is voltam valójában.

Kitágultak a szemeim, mikor a jobb térdét felhúzta a csípőmre, én pedig magamhoz rántottam, míg ő a hajamba markolt. Belenyögtem ajkaiba, s éreztem, ahogy egyre keményebb leszek, s szívesen kipróbáltam volna abban a pillanatban, hogy milyen is a szeretkezés vele, és azt hiszem, ezzel Mona is így volt.

Összesen harminc (!!!) másodpercig csüngtünk a másik száján, én pedig ráadásért kiabáltam Chadnek, mire Mona felnevetett, s hozzám bújva énekelgettük tovább a dalokat, jelenleg a Lullabyt.

Most már biztos vagyok benne: össze fogunk házasodni.

***

- Zayn, mennyünk már! - Nyaggatott Mona, majd a kezemnél fogva húzni kezdett a színpad felé.

A tömeggel ellentétesen siettünk a korlát felé, mint ha csak az árral szembe rohantunk volna. Megragadtam Mona derekát, majd az ölembe vettem, így biztos voltam benne, hogy nem lesz semmi baja, és nem is veszítem el. Áttettem a korláton, majd én is átugrottam, s a kezünket összekulcsolván rohantunk a színpad mögé, ahol Mike -az egyik gitáros- nagy szemekkel nézett ránk, majd felröhögött.

Mona mosolyából egy varázslatos vigyor lett, majd cukin vinnyogni kezdett. Érdekes volt, hogy nem irritált ez az érdekes hang, mint ha valami nagy ajándékot kapott volna, ha nem tetszett, sőt, szerelmes voltam ebbe az érdekes kis hangba, s úgy voltam vele, hogy bármit megadnék, hogy újra halljam.

Megjelent Chad, majd mosolyogni kezdett, Mona pedig egyszerűen odarohant hozzá, ráült a lábára (!!!) majd erősen átölelte, s nem engedte el. A fejemet fogva röhögtem, mire mindenki felnevetett, Mona pedig cukin vigyorogva megkérte, hogy vegye el őt is, és majd Avrillel osztoznak rajta.

Miután szarrá fotóztuk szegényeket, Mona a kezemet fogva ugrándozott, s mentünk vissza oda, ahol a sátor van. Már sötétedett, s elég álmosak voltunk, és még van két nap, amit még túl kell élnünk. Kaptam kölcsönbe egy háló zsákot, és míg a többiek a kényelmes sátrukban aludtak, én a sátrak által alkotott kör közepén, s vizsgáltam a csillagokat.

Egy fél óra múlva mindenki aludt. Travis és Greg horkolása versenyzett egymással, de végül a hirtelen felnövekvő Jessi hangja nyert, hisz a másik kettő fiú horkolása elhalhatott. Halkan felnevettem, majd lehunytam a szemeimet, de hamar fel is nyitódtak, hisz a nevemen szólítottak.

- Zayn. Ébren vagy? - Suttogta halkan, én pedig mosolyogtam.

- Nem - Pillantottam felé, mire a szemeit forgatta. - Mit szeretnél?

- Uhm, izé.. - Vakargatta a tarkóját. - Azt hiszem, kicsit ijesztő volt, ami a koncert előtt történt, és szeretném ha...uhm...izé...

- Mit szeretnél? - Vigyorogtam, s úgy tettem, mint aki nem érti, hogy mit akar.

- Muszáj kimondanom? - Nézett rám kiskutya szemekkel.

Felnevettem, s bólintottam. - Igen, muszáj.

- Oké - Sóhajtott, majd hadarni kezdett. - Totál beszartam a ma történtektől, és nem tudok aludni, nem aludnál velem?

Diadal ittasan elvigyorodtam, majd a hálózsákot ott hagyva bújtam be mellé. Háttal feküdt nekem, én pedig nem félve a reakciójától öleltem magamhoz, s hagytam, hogy az édes tudatlanság hatalmába kerítsen.