15. fejezet

Zayn Malik

Hétfő. Első óra. Jelen esetben ki nem állhatnám, de most imádom, mert tesi. Az órarendünk kicsit változott, mert a matek tanár végkimerülésben meghalt. Amúgy nem, csak teljesen kiakasztottuk, és már az igazgatónak kellett szólni, de sokkal durvább volt, mint szokott, ezért a tanár kapott két hét szabadságot, no meg egy ingyen utat (!!!) valamelyik tengerhez, nem jegyeztem meg.

A fekete focis rövid gatyámba s a szintén sötét sportszáramba mentem ki a folyosóra, ahol a lányok már az egyen tesi cuccukba dobálták a seggüket ide-oda, s bár fájt beismerni, Kimnek elég jó segge volt. Nem is tudom, nekem akkor sem tetszik, akármennyire is jó, jobban tetszenek a formásabbak, amilyen Miss Floydnak is van.

Apropó, Mona. Ma nagyon ideges, a szokásosnál is jobban. Mindenkit arrébb lökött a büfénél, az egyik kilencedikes véletlenül neki ment az aulába, erre a pofájába öntötte a pepsijét, és én (!!!) kértem bocsánatot Mona helyett a kis sráctól, így azt hiszem, örök hírnevet szereztem neki, hogy szóba álltam vele egy fél percre, no meg kezet fogtam vele. Nem csodálkoznék, ha a nap végére elege lenne a csajokból, és nem, nem vagyok egoista.

- Malik, nincs pénz pólóra? - Vigyorgott mellettem Ryan, pedig rajta egy szakadt cipő volt, amin elmosolyodtam.

- Kérdezhettem volna anyádéktól is, amikor óvszer nélkül szexeltek - Kacsintottam, mire a körülöttünk lévők felnevettek.

Ryan fintorogva bement az öltözőbe, pont amikor Greg kijött egy szál boxerbe, s a lány öltöző felé tartott. Jessivel összenéztünk, majd rohantunk utána, de az ajtón nem mentünk be, mivel Greg nyitva hagyta, tökéletes kilátás volt arra, hogy mi is folyt odabent. Nos, a ribik tették-vették magukat, kuncogtak, a hajukba turkáltak, s felvont szemöldökkel néztem, míg nem jött be a képbe egy cipő, jobban mondva A cipő.

- Húzz el innen, Greg! - Éééés a cipő már is lendült, s Greg fejét találta el.

Ezer közül is felismertem volna azt a dobást.

- Greg, tűnj ki innen, akár hiszed, akár nem, te fiú vagy, ez pedig a lány öltöző! Fogd fel! - Kezdte el lökdösni Mona a kétszer akkora Greget - Greg meg se mozdult.

- Én a helyedbe örülnék, ha már Zayn dobott, hogy van egy helyes pasi aki a közeledbe bír menni - Kényeskedett Kim, én meg úgy döntöttem, hogy bemegyek, de Jessi lefogott.

Az öltözőbe csend lett, magam előtt láttam Mona magabiztos mosolyát, s hallottam meg tudtam is, hogy hátra hajtott fejjel felnevet.

- Én a helyedbe kussolnék, és örülnék annak, hogy még maradt pár szál hajad - Felelte, mire kisebb kuncogások hallatszottak belülről.

Lépteket hallottam, mire mind a ketten a falhoz húzódtunk, s megvártuk, míg Mona kimegy a folyosóról, s neki megy újabb két embernek, akik nem mertek visszaszólni. Eszembe jutott, hogy utána megyek, de nem mehettem, hisz jött a tanár, s szólt, hogy a focisokkal külön lesz.

Az udvaron a lányok "röpiztek", a focis fiúk (azaz mi) a nagy pályán fociztunk, a többi fiú (nem voltak sokan, vagy négyen) a kosár pályán, ahol Mona is volt. Talán az egyetlen személy akit Mona bír ebből a suliból, az Mark, de nem tudom, hogy miért. Nem ugyan az a stílusuk, Mark az a tipikus Justin Bieber hajú szépfiú, meg ilyenek, holott Mona utálja az ő fajtáját, bár Mark tényleg jó fej, utálom.

Figyeltem, ahogy Mona kosárra dob, és még be is ment volna, ha nem lenne ilyen kicsi, vagy nagyobb erővel dobott volna. Mark jól kinevette, mire Mona a kezébe lévő vizes palack tartalmát a nyakába öntötte, s úgy játszadoztak.

- Zayn, vigyázz! - Ennyit hallottam, mielőtt valami hihetetlen fájdalmat éreztem az ágyékomnál, s össze nem estem.

Minden egyes tekintet rám szegeződött, én pedig a könnyeimmel küszködve fogtam magam, s hangosan nyögdécseltem. Ryan röhögött, a punkok meg hozzám szaladtak, s próbáltak erőt dumálni belém, de azt hiszem, ez most lehetetlen volt.

- Malik, jól vagy? - Jött felém az edző, meg mindenki más, még Mona is közelebb lépdesett.

- Asszem nem lehet gyerekem - Nyögtem, mire a fiúk együtt érzően rám néztek.

Travis és Jessi a karjaimat a nyakaik köré fonva vittek fel a lelátóra, ahol lefeküdtem egy padra, s az volt az első, hogy elújságolom Tanyanak, hogy nem lehet kereszt fia/lánya.

Zayn: bakker úgy tökön találtak, azt hiszem, tényleg nem lehet majd Kicsi Zayn és Kicsi Mona.
Tanya: miből gondolod, hogy "Kicsi Mona" lesz, és nem Kicsi Kim? Vagy Kicsi Ribanc?
Zayn: Hah, tudom, hogy úgy is ő lesz a gyerekeim anyja! akkor is, és nem érdekel a véleményed.
Tanya: kösz. Amúgy szerintem igazán összeillenétek. Mona is ezt gondolhatja...
Zayn: Na igen, persze, ki nem állhat!
Tanya: (: Ne gondold te azt. Még ha egy seggfej önző pöcs is vagy, akkor is helyes, és nincs lány (rajtam kívül) aki ellent tud állni férfias, de egyben kisfiús sármodnak.
Zayn: akkor Mona egy ufó lehet. Még Ryant is jobban bírja, mint engem. Emlékszek hogy amikor megismertem Monát akkor még rendesen jóba voltak, mert az a farok rászállt. Nem akarom tudni, hogy mit tervezett volna...VOLNA Ryan vele.
Tanya: miért, te nem ugyan azt tervezed?
Zayn: hát, eleinte azt terveztem. De nem csak egy kalandra, úgy voltam vele, hogy ha már benne van, akkor legyen többször is, mert Mona ritka jó csaj, és csak irigyeltem azokat, akiknek sikerült ágyba vinniük, de most ha már lefekszik velem, akkor...nem is tudom...talán már együtt is lehetnénk, valami járás féleséget el tudnék képzelni, vagy akármi...
Tanya: hah.
Zayn: baszódj meg, írok neked egy regényt erre válaszolsz egy szóval.
Tanya: .
Zayn: bekaphatod.
Tanya: majd Mona elvállalja. Amúgy szerintem bejössz neki.
Zayn: elég érdekesen fejezi ki az érzelmeit.
Tanya: (: Tegnap találkoztam vele amikor ment haza.
Zayn: ?!
Tanya: ment haza, kicsit szar kedve volt, én pedig eredetileg hozzád mentem volna, de Pete-hez mentem végül. Mona meg gondolom haza, vagy nem tudom.
Zayn: Mona. Egyedül. Idegesen. Te hülye vagy?!
Tanya: MALIK, FEJEZD BE EZEKET A BECÉZÉSEKET MERT KIHERÉLLEK.
Zayn: kössz.
Tanya: kösz. Egy sz-szel írják.
Zayn: lessssssszarom. De lépek mert kicsengettek. Szia.xx
Tanya: xx

A következő óra matek lenne, ha a tanár itt lenne, de mivel nincs, ezért lyukas óra volt. A lelátón pihengetve hallgattam zenét,csak úgy, mint a lelátó másik végében üldögélő Mona. Sikerült egy fél pillanatra elkapnom a tekintetét, de el is fordult, s nyomkodta tovább a telefonját, mint ha csak olyan érdekes lenne.

Úgy nézett ki, mint ha csak egy pillanatra csuktam volna be a szemem, de már csak arra eszméltem fel, hogy valaki bökdös nem is tudom, talán egy faággal. Ijedten pattantak fel a szemeim, de egyből megnyugodtam, mikor Mona szépséges látványa terült elém.

- Jobban vagy? - Kérdezte.

Hangja sejtelmes volt, nem tudtam belőle leszűrni semmilyen érzelmet, mint ha csak arra várt volna, hogy én kérjek bocsánatot. Már majd nem nyitottam ki a számat hogy azt mondjam, hogy sajnálom, és szeretem, de megálltam. Miért is kérnék bocsánatot? Mi rosszat is tettem? Ha majd kiderül, akkor talán, de nem hiszem, hogy teherbe ejtettem, amikor még csak le se feküdtünk.

- Ja. Kösz. - Bólintottam.

Éééés otthagyott. Nem mondott semmit, nem csinált semmit, csak néztem távolodó alakját -no meg remek fenekét, de az mellékes. Vajon mit beszélhetett tegnap Tanyaval, vagy milyen hülye pletykát hallhatott rólam?

Figyeltem, ahogy Ryan utána szalad, s normál esetben én is mentem volna, hogy lekoptassam Ryant Monáról, de nem nagyon volt normál eset, így tudtam, hogy a mérges Mona simán lerázza magáról azt a farok gyereket, akár még tökön is bassza. Jól szórakoztam az egészen, de egyből felpattantam, s elfelejtkeztem az ágyékomban lévő fájdalomról, mikor Manó megfogta a táskáját, s indult egyenesen a kinti kijárat felé, ahol lehetőség van feltűnés, s portás nélkül kiszökni.

Ugyan úgy tettem; megragadtam a táskámat, majd rohantam utána. Hangosan kiabáltam a nevét, de a fülhallgató a fülébe volt, s el tudom képzelni hogy mennyire leszarja a szabályokat, miszerint nem lehet teljes hangerővel zenét hallgatni, mert ki tudja, hogy ki merészkedik mögé. Hát, most meg fogja tanulni.

Nyugodtan sétáltam utána, egyre közelebb merészkedtem, míg végül megragadtam a csípőjét, s nem raktam fel a vállamra. Elsőnek sikongatott, azt hiszem, elértem a célom, miszerint meg kell viccelni azzal, hogy elrabolták, de amikor rájött, hogy én vagyok, kiabálni kezdett, s erősen csapkodta a hátamat, hogy tegyen le, mint ha tényleg azt akarná, hogy letegyem. Igazából letettem, csak végigcipeltem a városon. Addigra lenyugodott.

- Fagyi? - Kérdeztem mosolyogva.

- Sütit akarok - Felelte vékony hangon, mire felnevettem.

A legtávolabbi cukrászdába mentem vele, nem beszélgettünk. Mona az útközben letépett kis virágot cirógatta, s valami kellemes dallamot dúdolt hozzá. Ha nem tudtam volna, hogy ő van a vállamon, el sem hiszem, hogy ő az, hisz nem szokása se a virág, se a dúdolás. Ha már zene, akkor teli torokból üvölt egy mint egy retardált idióta, bár varázslatos hangja van.

- Megérkeztünk. Ha leteszlek, el fogsz szaladni? - Kérdeztem megbabonázva.

- Hülye vagy?! Hogy hagyjak ki egy ingyen sütizést? - Felelte.

Igen, valami ilyesmi választ vártam tőle.