14. fejezet

Mona Floyd

- Gyökér... - morogtam, amin a többiek igen csak jól szórakoztak. Zayn is elég jól mulatott, ami idegesített, főleg azért, mert éhes voltam. - Malik, ne röhögj! Inkább melegítsd azt a pizzát!

- Jól van, azért a fejem ne harapd le! - emelte maga elé védekezés képen a kezeit.

- Inkább mást harapjon? - vigyorodott el Travis, mire a hozzám legközelebb eső párnával fejbe dobtam. - Ezt miért kaptam? - nézett rám csúnyán.

- Mondanám, hogy a beszólásért, de az igazi ok az a pizzám elvétele - villantottam egy ezer wattos mosolyt, mire fintorgott valamit, de a szája sarkában ott bujkált a mosoly.

- Kész a következő! - kiabált ki a konyhából Zayn, mire rögtön felugrottam és berohantam a pizzáért.

- Rá se merj nézni - néztem összeszűkített szemekkel Travisre, aki inkább összehúzta magát Jessi mellett.

Végre meglepetések nélkül sikerült nekiállnom a késői ebédnek, egyik fiú sem zargatott az evésben. Lassan az egész pizza megmelegedett, így Zayn is csatlakozott hozzánk. A dobozban már csak egy szelet maradt és úgy tűnt, hogy nem csak én tartok rá igényt. Travisszel farkasszemet nézve csaptam le az utolsó szeletre, ám ellenfelem nem adta fel könnyen. Próbálta kiszedni a kezemből, de nem nagyon jött össze neki, hiszen ragaszkodtam ahhoz, hogy az enyém legyen az utolsó szelet.

- Travis, add oda neki! - mondta Zayn, de tökkelütött barátja a füle botját sem mozdította. - Travis!

- Mi van?! - nézett rá Malikra Travis egy pillanatra, ami nekem pont elég volt arra, hogy kitépjem a kezei közül a pizzát és megegyem. - Te... és ezt... és... hogy?! - nézett rám hatalmas szemekkel az áldozat.

- Karma - röhögtem fel.

- Ezt még vissza kapod! - jelentette ki gonoszan vigyorogva.

- Tegnap még rend volt... - állt az ajtóban egy lány, akit még életemben nem láttam.

- Jól mondod, volt! - röhögött fel Greg.

- Rendet rakok a konyhában... - sóhajtott fel a lány, majd elvonult az előbb említett helyiségbe.

- Jó munkát, Elena! - kiabált utána Jessi.

- Annyira jó segge van... megnézném ruha nélkül! - álmodozott hangosan Travis.

- Zayn tudna róla véleményt mondani... mikor is volt meg? A múlt héten? - röhögött Greg, de Zayn arcát látva rögtön az arcára fagyott a mosoly. A négy fiú egyszerre nézett rám.

- Mi van?! - kérdeztem értetlenül. Amilyen hülyék, el is hiszik, hogy nem tudom miről van szó. Pedig tisztában vagyok vele és zavar. Nagyon Zavar. Túlságosan is.

- Semmi... - mondta Jessi, majd inkább bekapcsolta a TV-t.

- Szerintem én hazamegyek - jelentettem ki.

- Miért? - kérdezte értetlenül Zayn.

- Mert a pizza elfogyott, meg amúgy is dolgom van - küldtem felé egy hamis mosolyt, majd felmentem az emeletre a cuccomért és egy szó nélkül elhagytam a házat.

Amint kiértem az utcából, kedvem lett volna felborítani egy kukát, üvöltözni, mint egy elmebeteg, esetleg részegre inni magam, de úgy döntöttem, hogy előbb haza megyek. A házam elé érve gyorsan előhalásztam a kulcsaimat, kinyitottam az ajtót, majd felrohantam az emeletre. Kerestem egy farmert, meg egy pólót, magamra kaptam őket, majd megfogtam a Zayntől kapott nadrágot, és begyömöszöltem a táskámba. A pólót az ágyra dobtam, mivel ha tetszik neki, ha nem, azt akkor is megtartom. A pénztárcámat is a táskám mélyére süllyesztettem, bezártam a házat, aztán elindultam a legközelebbi bolt felé. Vettem egy doboz cigit, mivel szükségem volt rá ebben a pillanatban. Elindultam a fiúk utcája felé, majd a nadrágot az ajtóhoz vágtam. Nem is értem, mit ártott nekem az az ajtó vagy a nadrág, hiszen én a nadrág tulajdonosára voltam mérges. Vagy inkább magamra. A part felé vettem az irányt, ám az utca végén Tanyával találtam szemben magam.

- Szia Mona! - ölelt meg mosolyogva. Visszaöleltem, ám az én arcomról hiányzott az a mosoly, ami az övén jelen volt. - Mi a baj? - kérdezte meglepetten.

- Semmi - sóhajtottam, majd rágyújtottam egy cigire. - Kérsz? - tartottam felé a dobozt, mivel vele nem akartam bunkó lenni, hiszen ő nem tehet semmiről.

- Nem, köszi - rázta meg a fejét. - Merre mész? - érdeklődött.

- A partra. Ki kell szellőztetnem a fejem - mondtam. - Te?

- Igazából Zaynhez indultam, de inkább veled tartok, ha nem gond - mosolygott rám barátságosan. Vállat rántottam, pedig igazából örültem annak, hogy velem jön.

Csendben sétáltunk egymás mellett egészen a partig, ott a hozzánk legközelebbi mólónál megállapodtam és helyet foglaltam. Idő közben vészesen fogyni kezdett a cigim, de nem érdekelt.

- Mi a baj? - kérdezte, miközben helyet foglalt mellettem.

- Egyszerűen... kiakaszt! - nyögtem fel.

- Ki? - kérdezte értetlenül.

- Zayn! - mondtam, mire mintha megvilágosodott volna. - Tegnap tök jó fej volt a buliban, ma reggel is minden oké volt, de Greg által kiderült, hogy a takarítónővel is lefeküdt. Könyörgöm, még csak nem is szép! Akkora egy faszkalap... - morogtam.

- Szereted? - kérdezte vigyorogva.

- Kit? Zaynt? Pff... - nevettem fel kínomban. - A pizzát szeretem maximum.

- Tagadod, tehát szereted - jelentette ki miközben arcán még mindig ott ült az az idióta vigyor.

- Nem szeretem! - néztem rá hitetlenkedve, de sajnos az eszem és a szívem mást mondott.

- Ühüm... - nézett rám úgy, mintha mindent tudna. - Akkor miért pirultál el? Miért idegesít az, hogy lefekszik másokkal? Miért vagy féltékeny? Miért foglalkoztat? Miért...

- Oké elég lesz! - szakítottam félbe. - Igazad van - motyogtam halkan.

- Tessék? - nézett rám tágra nyílt szemekkel, miközben próbálta az állát felkaparni a földről.

- Azt mondtam, hogy igazad van - mondtam normális hangerővel.

- Miben van igazam? - kérdezte még mindig lefagyva.

- Szerelmes vagyok a legjobb barátodba! - üvöltöttem le a fejét, de meg sem rezzent, csak vigyorgott. Amint feltűnt, hogy kiabálok, rögtön körbe néztem, de szerencsére nem volt a közelben senki. Az egész part elhagyatott volt, gondolom a hamarosan érkező viharnak köszönhetően.

- Erre nem számítottam, de hú ha! Annyira jó vagyok, hogy előbb tudtam, mint te! - vigyorgott, miközben szétszedte a hajamat. Bosszúsan néztem rá, majd sóhajtottam.