12. fejezet

Mona Floyd

Arra ébredni, hogy a madarak csicseregnek és a nap besüt az ablakon csodás lehet pár ember számára, de szerintem ez a világ egyik legidegesítőbb dolga. Mi a jó abban, ha a madarak az ablak alatt pofáznak, a nap meg a pofámba süt?! Semmi. Nyöszörögve fordultam az oldalamra, a párnát a fejemre húztam. Ahogy a takaró után tapogatóztam, a kezem beleütközött valakibe. Ijedten ültem fel, de azonnal visszadőltem, hiszen nagyon megszédültem. Tenyeremet a homlokomra nyomtam, a szememet összeszorítottam. Nem tudom mennyit ittam tegnap, de az biztos, hogy nem keveset.

- Ne most jógázz, vagy nem tudom mit csinálsz éppen. A lényeg, hogy hagyd abba - morogta a párnába a mellettem fekvő... Zayn.

- Zayn - böktem meg a vállát. Nem reagált. - Malik - értem hozzá a hajához, mire rögtön felém fordult.

- Miért tornázol hajnalba? - kérdezte álmosan.

- Hajnali délután kettő van - forgattam meg a szemem.

- Király - feküdt volna vissza, de nem engedtem. 

- Mit keresek.. öhm itt? - mutattam körbe a szobán.

- Nem tudom. Teleportáltál? - dünnyögte csukott szemmel.

- Majdnem vicces volt - ráztam meg a fejem. Úgy tűnt visszaaludt. - Ne aludj máár - ütöttem vállon.

A következő pillanatban Zayn magához húzott és szó szerint rám feküdt. Mármint nem kell félreérteni, párnának használt.

- Tudod nem párna vagyok... - morogtam, bár tagadhatatlan, hogy jól esett a közelsége.

- Csak fogd be - motyogta, majd még szorosabban átölelt.

- Mennyire voltam részeg? Nagyon hülye voltam? - tettem fel sorra a kérdéseket.

- Ah - nyögött fel, majd álmosan rám nézett. A szeme most főként az álmosságtól csillogott, mégis gyönyörű volt. - Sokat ittál, nem csináltál hülyeségeket, bár mondtál egy két dolgot... - vigyorodott el.

- Például? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Nem sok derengett az estéből.

- Megemlítetted, hogy szerinted mennyire jól nézek ki és valami olyasmit is mondtál, hogy szívesen nyalnál le egy flakon tejszínhabot a hasamról - mondta még mindig vigyorogva.

- Ilyet biztos nem mondtam - ráztam meg a fejem. 

- Mona, nagyon rossz párna lennél. Első lecke; a párna nem mozog! - jelentette ki továbbra is mosolyogva. 

- Ennyire tuti nem voltam részeg - hitetlenkedtem.

- Miért? Teljesen egyet értek az elméleteddel, sőt... azt a tejszínhabos dolgot is élvezném - húzogatta a szemöldökét, mire vállon ütöttem. - A párna verekedni sem szokott - rázta meg a fejét, majd felém kerekedett. A kezeimet ismét lefogta, arca maximum harminc centire volt az enyémtől.

- Momóó! - ugrált be az ajtón Travis. - Zayn szerint nagyon jó vagy az ágyban! - jelentette ki egy perverz vigyorral az arcán. Malik felnevetett, mire mozgolódni kezdtem. 

- Te tényleg rossz párna vagy - sóhajtott fel lemondóan Zayn, majd egyszerűen rám feküdt. De most teljesen.

- Ne rajtam tehénkedjél már! Hallod?! - próbáltam ficánkolni, de nem nagyon jött össze.

- Nyugi, Törpe! - nevetett fel.

- Törpe? - kérdeztem értetlenül.

- Úgy van - motyogta lehunyt szemmel, majd arcát a nyakhajlatomba fúrta.

- Most komolyan?! Se törpe, se párna nem vagyok! - morogtam idegesen, mivel eléggé kínos és kényelmetlen volt a helyzet.

- Jó, kész, feladom! - szállt le rólam Malik. Már kezdtem volna örülni, de gondolhattam volna, hogy nem adja fel.

A következő pillanatban a hátára fordult, engem pedig magára húzott, így a fejem a mellkasán pihent. Ez a helyzet már kényelmesebb volt, de még mindig kínos, főleg úgy, hogy Travis is itt volt.

Az utóbbi időben kezdem megkérdőjelezni az épelméjűségemet, na nem mintha eddig annyira értelmes lettem volna. Az, hogy mit is érzek Zayn iránt számomra is furcsa, őszintén szólva eléggé össze vagyok zavarodva. Néha utálom és el tudnám küldeni a fenébe, de vannak olyan pillanatok - mostanában egyre gyakrabban - amikor mindennél jobban szeretnék a közelében lenni. Ez nem csak azért kellemetlen nekem, mert ő Malik akit mindenki akar, hanem azért is, mert nem érzek semmit. Vagyis érzek, de próbálom ezt minél jobban eltitkolni, főként a múltam miatt. Nem sokan tudják ezt, Pete is csak részleteket, de nem faggat állandóan amiért hálás vagyok neki.

Már éppen próbáltam elhúzódni tőle, mikor az ajtón egy kutya szaladt be, felhúzott orral. Nagyokat pislogtam a hatalmas kutyára, aki először Zaynhez ment és nyalta meg a kezét, majd az én arcomat találta meg.

- Szia kutyus - ültem fel, majd nevetve megsimogattam a fejét.

- Igazából Cica a neve - nézett rám mosolyogva Zayn.

- Te képes vagy Cicának hívni a kutyádat? - nevettem fel hitetlenkedve.

- Még hallgat is rá - jelentette ki büszkén, majd a kutyájára nézett. - Cica, támadj!

A következő pillanatban a kutya rám vetette magát, és nyalogatni kezdte az arcomat. Nevetve dőltem el az ágyon, miközben próbáltam eltolni magamtól a kutyát, hiszen már levegőt is alig kaptam.

- Elég lesz! - röhögött Travis, de 'Cica' rá sem hederített. - Hőő, Zayn! Rám miért nem hallgat?

- Idomítva van - mondta Malik.

- Csövesekkel nem beszél - nevettem fel, mire ismét arcon nyalt a kutya. Zayn is felnevetett, Travis pedig próbált csúnyán nézni rám, majd mikor rájött, hogy ez nem megy neki, elhagyta a szobát.

- Zayn, leszednéd rólam a kutyád? Szeretnék elmenni zuhanyozni - mondtam.

- Megyek veled - vigyorodott el, majd kizárta a folyosóra a kutyát.

- Még csak az kéne - ültem fel, miközben végignéztem magamon. - Ez a te pólód? - mutattam a fekete darabra.

- Ja. Jól áll - kacsintott, mire megforgattam a szemem. - Remélem tudod, hogy van kulcsom a fürdőszobához, tehát bármikor csatlakozhatok.

- Azt hiszem inkább otthon fürdök - morogtam, majd az este viselt ruhám keresésére indultam.