11. fejezet

Zayn Malik

Idegesen bámultam magam elé, mint ha csak olyan érdekes lenne a táncoló nép cipője, magassarkúja. Sosem értettem, hogy lehet kétezer centis sarokba riszálni a segged, még akkor is, ha évek óta le nem szakad a "lányok" lábáról az a szar, esetleg fürdéshez veszik le, hogy ne legyen vizes. El tudom képzelni hogy mennyire büdös lehet már az a cipőnek mondható akármi, és attól a hülye kopogástól már szét megy az agyam!

Visszatérve Monára: egy kigyúrt pasassal volt, pár tetoválás emelte ki izmosnak mondható karjait, kb velem egy magas lehetett. Szinte ugyan olyan volt, mint én, de még sem; Mona szabadnak és olyan lazának tűnt mellette, mint még mellettem sosem. És az fájt a legjobban, hogy a srác bármikor hozzáérhetett, Mona nem ráncolta a szemöldökét, nem flegmázott vele, csak együtt nevetgéltek. De automatikusan elégedett mosoly ült ki az arcomra, mikor láttam, hogy Mona a szeme sarkából rám-rám pillant.

- Zayn, itt vagy? - Vigyorgott rám Tanya. - Ő Mona, ugye?

Tanya az egyetlen akinek részletesen beszámoltam minden egyes percről az életembe, és aki mindent tud rólam, no meg feltétel nélkül imád, mint ha csak az öccse lennék. Baromság az, hogy nincs fiú-lány barátság, vagy is nem az, de mi valami kivételek vagyunk, mert sosem éreztünk más iránt többet, mint határtalan baráti szeretetet. Fú, mikor lettem én ilyen nyálas?!

- Igen, ő az - Mosolyogtam büszkén. - Szép, ugye?

- Kellenek a lábai - Durcizott be, mire felnevettem.

Fél órával és tizenkettő whiskeyvel később elegem volt az ülésből, és figyeltem, ahogy Mona egy rakás embert visszautasít, akik táncolni hívják. Ebből három lány volt, akik bepróbálkoztak a kis barátjánál is.

- Menny, kérd fel. Úgy se fog nemet mondani. - Mosolygott bátorítóan Tanya.

- Nem akarlak itt hagyni - Feleltem, mire nyakon vágott.

Játékosan belebokszoltam a kezébe, mire dühösen nézett, és hasba vágott. Felnevettem, majd gyengéden meghúztam a szőke tincseit, s hagytam, had kezdje el csapkodni a hátamat teljes erejéből, ami egy kicsit csípett, de már értek sokkal nagyobb ütések. Bele egyezően sóhajtottam, felálltam, majd a sok táncikáló ember között oda szlalomoztam Monához, aki szemöldök ráncolva nézett rám.

A tarkómat vakargatva pillantottam hátra Tanyahoz, aki olyan arcot vágott, amitől mindig is féltem, így inkább visszafordultam. Gyorsan befejeztem a fejem vakargatását, mert azt hiszem, azt hiszik, hogy tetves vagyok.

- Uhm, Mona, akarsz táncolni? - Böktem ki, és elővettem egy kisfiús mosolyt.

- Nem - Válaszolta, mire bólintottam, s már sétáltam volna vissza, amikor valami sötét, szívszorító átsuhant az arcán. - Nem tudok táncolni.

Visszafojtottam egy nevetést, a szemöldököm a homlokomra emelkedett, majd lassan, óvatosan elmosolyodtam. Mona teljesen zavarba jött, lehajtott fejjel mosolygott, s mintha a fényekbe valamiféle pirulást véltem volna felfedezni csinos kis arcán, amin nekem vigyorognom kellett.

- Oké, akkor majd én megtanítalak - Mosolyogtam.

Ijedtében felsikított egy kicsit, mikor felkaptam a vállamra, a térdhajlatánál biztonságosan fogtam, hogy le ne essen. Kicsit nehezítette a dolgomat, hogy csapkodta a hátamat, s ficánkolt karjaimba mint egy halacska, de a sikítások között nevetést lehetett hallani egy kis kuncogással mixelve.

Kerestem egy helyet ahol kissé kevesebben vannak, ami pont megfelelt a célnak, hogy Mona ne érezze kellemetlenül magát, miszerint nem tud táncolni. Már láttam egyszer, felejthetetlen élmény volt, ahogy a csípőjét rázta, kezei a magasba, de természetesen be volt csippentve enyhén szólva, talán füvezett is, de nem tudom biztosra. Akkor még nem ismertük így egymást, de persze már akkor felfigyeltem rá, mint minden férfi a bolygón, de akkor még mások voltak vele a terveim. Nos, ez mára rohadtul nem így van, és fáj, hogy erre magától nem jött rá a hülye fejével.

- Malik, most azonnal tegyél le, különben elintézem, hogy ne lehessenek gyerekeid! - Kiáltotta, mire hangosan felkacagtam.

- Még is hogy, cica?!

- Kitépem a golyóidat! - Erőszakoskodott, majd zavartan hozzá tette, mint ha csak most esett volna le neki, hogy mit mondtam: - Ne merészelj így hívni! Tegyél már le!

Nevetéstől rázkódó vállal letettem, majd megragadtam a kezeit, mielőtt elmehetett volna. Mona nem jó színész; ezt az arcán véltem felfedezni: nagyon próbálta azt sugallni, hogy ő most utál, duzzog és haragszik, de a szeméből jól kivehető volt, hogy magában igen is jól szórakozik. Tudtam, hogy nem akar elmenni, de cikinek találja, ha ő most úgy tesz, mint ha élvezné a társaságomat.

- Táncoljunk - Jelentettem ki magabiztosan, majd egy határozott, mozdulattal magamhoz húztam, s szinte kényszerítettem, hogy mozogjon.

Eleinte nagyon rosszul indult, kellemetlenül érezte magát, s már mondani akartam, hogy ha nem akarsz táncolni, akkor menny, de nagy meglepetésemre elkezdett egy kicsit bátrabban mozogni. Elsőnek nem értettem, majd megpillantottam a srácot, akivel jött, aki messziről biztatta  Monát, hogy engedje el magát. Úgy tettem, mint ha nem láttam volna, s hagytam, hogy a zene elnyeljen mind a kettőnket, mint ha csak most tehetnénk utoljára.

***

Mind a ketten vigyorogva figyeltük a táncoló Pete-t (Mona barátja) és Tanyat, ahogy szinte szétszedik egymást. Többször is felnevettünk, s kitört belőlünk a röhögés, mikor Pete az ölébe vette Tanyat, elkezdtek smárolni, majd bementek a mosdóba. A pultra feküdve szakadtunk, nekem kiszáradt a torkom, s ittam még egy kupicával, de ismét elröhögtem magam, így az egyik mellettem ülő srácra köptem a finom italt - már azt sem tudtam, hogy mit iszunk. Mona kikerekedett szemekkel nézett rám, majd valami leírhatatlanul hatalmas röhögés tőrt ki belőle, ami átváltott néma csapkodássá. A válla egyfolytában rázkódott a röhögéstől, s arca legalább olyan vörös volt, mint a rák.

- Neh... Ne. Nem bírom! - Kapkodta a levegőt Mona, majd a nagy röhögés közepette leesett a bárszékről, s húzott magával.

- Fújj, mennyetek szobára! - Grimaszolt az a srác, akit leköptem, majd elment.

Ennyi kellett, nem bírtuk tovább, a hasam görcsölt, a könnyeim potyogtak a röhögéstől, nem érdekelt a sok furcsa, kíváncsiskodó tekintet, úgy kezdtünk röhögni, mint még sosem. Hangosan, kicsit becsípve, de totális jókedvvel feküdtem félig-meddig Monán, aki meg se próbált lelökni magáról, csak némán rázkódott a válla, s időnként vett gyorsan levegőt.

Kb. fél óra múlva jöttek ki a mosdóból, Tanya a rövid nadrágját igazgatta, míg Pete próbált úgy tenni, mint ha semmi se történt volna. Szinte egyszerre pillantottak felénk, s körülbelül két idióta vigyort láthattak. Tanya teljesen elpirult, Pete zavartan vállat vont, majd felénk közeledtek.

Csodálkoztam, mikor Pete félre hívott, de csak bólintottam, s kicsit habozva egy gyors puszit nyomtam Mona arcára, majd bő húsz méterrel arébb mentünk a lányoktól.

- Uhm... - Vakargatta a tarkóját zavartan. - Ugye nem jártok? Vagy...nem szereted, vagy ilyesmi?

A szemöldökömet ráncoltam, s nagyot sóhajtottam. - De. Szeretem. Vagy is azt hiszem.

Pete szemei kitágultak, s gyorsan bocsánatot kért, hogy nem akart lefeküdni vele, meg ilyenek.

- Várj - Állítottam meg. - Te most Tanyaról beszélsz, ugye?

- Igen - Értetlenkedett, s leesett neki, hogy én meg Monára gondoltam. - Óh... - Elvigyorodott, amit mondtam, az juthatott eszébe, gondoltam.

- Tanya a legjobb barátom, semmi más. Le se feküdtem vele, és nem is fogok. Nekem nem kell...úgy. - Feleltem. - De arra mindig is kíváncsi voltam, hogy hogy szexel. - Mosolyogtam elég hülyén, mire Pete felnevetett.

- Klasszul, és elég...hangosan. - Mondta, mire elnevettük magunkat. -Te már szexeltél Kicsi Floyddal?

Mosolyogtam a beceneven. - Nem. Te?

Valami hatalmas megkönnyebbülés futott ár rajtam, mikor megrázta a fejét amolyan "Nem nem is fogok" stílusba. Mind a ketten a két lány irányába néztünk, Tanya a telefonján mutatott valamit Monának, majd egyszerre nevettek fel, Mona mondott valamit, amint Tanya elég jól szórakozott. Épp ideje volt, hogy mind a ketten találjanak egy lány barátot.