5. fejezet

Zayn Malik

Ryan egy hülye nyomorék pöcsfej. Utálom! Igen, ismerem a srácot, és akár mit is mond, neki talán még rosszabb is a múltja, mint nekem. Bár látszik rajta, hogy igen is igyekszik, csak a lányok olyan hülyék, hogy bedőlnek neki. Jó, Mona okos, de biztos vagyok benne, hogy legalább ő nem menne egy szóra vele ágyba, hisz már velem megtette volna, ha olyan lenne. Vagy legalább is a megfelelő pillanatra vár, hogy jó paszba legyek -már ha ennél tudok jobba lenni-, és majd azt akarja, hogy jól megdöngessem. Minden esetre őt még az ágyamba is bevinném, nem úgy, mint a többi ribancot, akiket a kanapén szokásom megcsinálni. Travisszéknek azóta nincs undoruk leülni a bútorra, általában a fotelért versenyeznek, vagy a földön ülnek, esetleg hoznak maguknak egy széket, de akkor sem ülnek le rá. Bár meglátszik rajta az az öt-hat év, miközben én....Khm...Sok vendéget hoztam rá, de nem értem, hogy fiú létükre mit finnyáskodnak.

Vissza térve Ryanre, ő is ilyesmi kis figura, mint én. Eleinte sokkal durvábban csinálta a dolgot, mint én, egy éve lecsillapodott, kb csak hetente egy lányt látok kijönni a házából, és az információim szerint már hónaponta dönt meg egy-egy csajt, de legalább egy lányt három-négy alkalomig használ.

Észre sem vettem, de már a lyukas óra el is telt, mehetünk közgazdaságra. Annak is eltelt a fele, arra kaptam fel a fejem, hogy Ryan valamit mondott.

- Igaz, Malik?

Értetlenkedve néztem körül, a tanár a fejét fogta.

- Arról van szó, hogy spórolni kell, mert itt van a válság. Te hogy oldod meg? Mármint naponta legalább húsz csomag óvszer. Igazán jól állhatsz anyagilag, haver! - Ryan gúnyosan mosolygott, mindenki felnevetett, még Mona is mellette.

- Tudod, "haver" - direkt kihangsúllyoztam a szót, vártam egy kicsit, míg mindenki felém fordul - sosem értettem, miért vagy kedves lányokkal, és a fiúkkal tök bunkó. De amikor megláttam, hogy a tükörben magadnak mondasz szép szavakat, egyből megértettem. "Haver"

A terembe mindenki hangos "Úúú"-zásba kezdett, a tanár hangja elhalt a terembe, pedig látszottak az ajkain, hogy beszél. Ő, igen, ő egyben a kémia tanár, egy ideje nem nagyon kedvel engem. Pontosabban egy fél éve, amióta bukásra álltam fél évkor, és én meg kárpótlásul hazavittem, és a többit mindenki el tudja képzelni. De hogy őszinte legyek, egyáltalán nem volt rossz, bár nem csodálkozom, hisz még nem töltötte be a harmincat sem, ami nekem a határ. Ha egy nő több mint harminc, előbb fektetek le egy mamát, mint az illetőt, hisz rossz emlékek törnek fel. Bah!

- Tudod neked mi bajod van, "haver"? Hogy egy undorító szexdroid vagy! - lábain láttam, hogy ugrásra kész.

- Lehet, de legalább nem vagyok egy nyálas, hülye, kényes, borotvált seggfej! Nem is. Pöcs fej! - ahogy kezeimet ökölbe szorítottam, a körmeim a tenyerembe fúródtak, ujjperceim kifehéredtek.

- Elég! - kiáltott fel a tanár, s bár mindenki hallotta, senki sem hallgatott el.

Az osztály egy nagyobbik fele a nevemet, a kisebbik fele Ryan nevét ordibálta. Mivel több a suliba is a lány, mint a fiú, és a lányok közül is több a ribanc, ők velem voltak, ahogy Travisszék is. Ryan csapata volt a normális lányok, a lúzer fiúk -vagy hárman vannak-, és a lányok akik a velem való szex után megutáltak -ők kicsit többen voltak... S bár nyerésre álltunk, mit sem ért, ha Mona nem velem volt, ha nem Ryan oldalán csüngött. Ó, hogy tudná meg az igazat róla! Szívesen elmondanám, de nem hiszem, hogy hinne nekem.

- Khm, gyerekek - a társaság mintha csak egy varázsütésre hallgatott volna el.

Az igazgató jobban szemügyre vett minket, tekintete főleg engem, és Ryant fürkészte, ahogy mind a ketten állunk, és ahogy csak pár pad választ el minket, hogy egymásnak essünk. Rá, majd rám mutatott, ujjaival magához hívott. Én is így szoktam csinálni, amikor egy ribit látok az utcán, de mindegy.

***

- Szia - össze rezzentem a se nem vékony, se nem mély, női, lágy hangra.

- Hali - köszöntem kedvtelenül. - Mi van?

- Csak meg akartam kérdezni, hogy mit kaptatok. Ryan nem mondja meg.

Hitetlenül felnevettem.

- Sajnálom. Amúgy miért érdekel? Csak nem aggódsz értem? - lustán elmosolyodtam. - Én egy egyesületi megrovást, Ryan meg....Ryan lófaszt. Azaz semmit. 

- Egyesületi? - a szemöldökét ráncolta. - És Ryan miért nem kapott semmit?

- Az egyesületi az igazgatóinál is nagyobb. Bármilyen megrovást kapok még, kiraknak a suliból. Ryan meg egy hülye pöcs, és mindent tagadott. De te miért nem mész ünnepelni vele, amiért megúszta?! Most úgy vagy itt előttem, mint akit érdeklek. - elfintorodtam, jobb széle az ajkainak felkunkorodott.

- Nem vagyok senki oldalán, Zayn. És még jössz egy telefonnal. Viszlát, Malik. - mosolygott, megfordult, majd elment.

Figyeltem elfelé vezető lábait remek fenékkel, halkan felnevettem, majd indultam haza.